2013. március 12., kedd

Állomások

Régen éreztem magam úgy, hogy reggel már az az napi esemény gondolatával és feszültségével ébredtem. Szombaton, így történt. Most lesz az esküvönk. Mint egy verseny előtt...úgy érzem magam.

Itthon Esztergomban, mint 16 éves koromban, mikor buszba szálltunk és indultunk a versenyre. Hosszan akartam írni arról, hogy mit érzek, mi lehet az eseménynek és az evezésnek a kapcsolata, de most inkább csak az eseményre koncentrálok, mint egy verseny előtt.

Az úton Tatára már másképp vezettem az autót. Oda kellett érnem, ahelyett, hogy a megkísértem a sebesség ördögét. Időben érkeztem mindenhova. A menyasszonyom is meg volt, a helyén volt, az étteremben is tudták mi lesz, adták is a helyet, a szobát. Miközben Fruzsit sminkelték megérkezett Jeremy a sofőr, Laci a tanú és Zsolt a fegyverhordó. Ki is mentem, hogy megnézzem mindne rendben van és az urak ekkor már a miniatűr lapátokat rakták, ragasztották a BMW elejére és a szallagot. Mikor Fruzsi elkészült kicsit késében voltunk, de Laci és Zsolt előre ment a Tata-Tóvárosi Vizisport Egyletbe, ahonnan lapátokat kértünk a ceremónia lezárásához és ahol az esküvői fotózás megtörtént.

Mikor végeztünk a templomhoz mentünk, ahol az utolsó pillanatig vártunk, hogy ne kelljen senkivel sem találkozni, mielőtt csenget a pap. Mikor édesanyámmal mentem be a jeges templomba, ahol majd mindannyian megfagytunk, az elmúlt 15 évre gondoltam, arra, hogy mi történt és mennyire jól sikerült minden. Lezáródik az élet egy része, valóban.

Tamás atya kedves beszédet mondott - "Nem lehet valaki olimpiai bajnok úgy, hogy csak immel-ámmal edz" mondta, ekkor egy kicsit elgondolkodtam...elvégre sok evezős volt terembe, vagy 20-30. A végén a minusz 46 fokos hidegről is beszélt, de aztán felgyorsultunk, mert tényleg annyi volt.

Igen.

Kint vagyunk a templom előtt és mikor a család és a barátok jó kivánságai után felmentem egy csoportképre a lapátokat tartó fiúkhoz, pillanatokon belül a levegőben találtam magam - nem először a héten és nem utoljára aznap.

Nem is nagyon lehet fokozni vagy leírni azt, ami aznap történt, nem is akarom. Boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, akik mindenki helyett megcsinálják a hangolatot, a menyasszony helyett a férjet rabolják el, már a templomban előveszik a pálinkát, a levegőbe emelnek és egész éjjel táncolnak a velünk. És mindennél boldogabb vagyok, hogy olyan feleségem van, aki megérti és elfogadja ezt és még akkor sem mérges, ha a mennyaszonyi tortát egy tányérral vágják fel. A barátaim javát az evezősnek köszönhetem és az egész életérzést, ami már kettönkké.

Most már a megfázást pihenem ki, de holnap már szeretnék edzeni, mert a show nem áll meg és nem sokára hosszútávú.

Igen.

Elindultunk az állomásról - már ketten.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése